A zenéről majdnem mindenkinek más szám jut eszébe. Ez leginkább a hangulatunktól függ, meg attól, hogy milyen zenéket szeretünk, és, lehet, hogy attól, hogy mit hallgattunk legutóbb, de velem már sokszor előfordult, hogy egy dalt százszor meghallgattam, és utána mást nem is hallgattam, de mégse az ment tovább a fejemben. A zene jó dolog, és a legtöbb embernek valami jó pop, pörgős zene jön be, de sok mást fajtája van. Én most három nagy részre bontanám: pop, aztán komolyzene és népzene. A pop mint említettem, a legnépszerűbb, és a neve egyenesen innen jött. A pop szó az angol popularból jön, ami annyit tesz, hogy népszerű. Sok fajtája van: van maga a pop, van a rock, a jazz, a blues, a swing, a boogie, az elektronikus zene, meg a lassú lírai zenék, és még sok-sok más. Vannak olyan zenék is, amik néhány műfaj ötvözetei, és nem lehet mindenhol teljes határt szabni. Ezek a könnyűzenék. A másik nagy csoport a komolyzene, ami nem a fiatalság kedvence. Azt kell róla tudni, hogy nagyon sok hangszer van benne, és abból áll össze a szimfónikus zenekar, a legtöbb zene ilyen, de vannak például csak zongorás vagy csak hegedűs, stb, vagy fúvós, vonós zenekarok, stb. Ebbe a műfajba tartoznak az operák, és a különböző, korokkal változó vagy zeneszerzőktől függő fajták. A harmadik csoport a népzene, ami szintén nem kedvenc, de szerintem szép, és fontos, hogy megőrizzük a saját kultúránkat. A magyar népzenébe legfőképp népdalok, népballadák tartoznak, meg a táncok, amiket a népzenekar kísért régen. Magyar népi hangszerként használták a hegedűt, a furulyát (esetleg kavalt), az ütőgardont, a citerát (ez az a hangszer, amin játszom), a klarinétot, a tamburát, a bőgőt, a brácsát, a tárogatót (Rákóczi szabadságharc hangszere) és még rengeteg mást.